Ordas Hölgy

Panaszos vonyítás száll a magas égnek,
Az erdő mélyén gonosz banditák félnek.
Tudják, közeleg már a fagyos ítélet,
Szinte már hallják kacajár; Most végetek!

Sárga szempár villan az éjszakában,
De nem farkas az, mi ily zabolátlan.
Karcsú kéz emel íjat reátok,
Nincs esélyetek, hitvány zsiványok!

Ezüstszín lövedék repül át a légen,
Meg is áll nemsoká; egy rabló fejében.
Őrült káosz lesz úrrá, penge villan,
De a gyors támadó hamar elillan.

Újabb nyílvessző, újabb bandita halál,
Hamar még három haramia szunnyad már.
Csupán négy rabló reszket még imát némán,
Egyik elrohan, de nem lesz virág sírján.

Három kecses nyíl érkezik még célba,
Halál pontosak; nem áll már bandita.
A hullák közé egy gyönyörű nő lép,
A sápadt hold megvillantja tőrét.

Farkasok járnak félszegen nyomában,
Ő volt az, ki ily zabolátlan.